A cukorbetegség elfogadása

Kovacsik Judit mentálhigiénés szakember

pályázat

A cukorbetegség elfogadása

Magyarországon 800 ezer diagnosztizált cukorbeteg él, és sajnos ez a szám évről-évre növekszik.

Bármilyen krónikus betegség diagnózisát megtudni érzelmileg nagy megterhelés. Állapotunk elfogadása és egészségünk elgyászolása azonban igen lényeges ahhoz, hogy végig tudjuk csinálni a megfelelő kezelést és hosszú távon karban tarthassuk a betegségünket.

Mindenki tudja, hogy cukorbetegnek lenni rengeteg lemondással jár. Életmódunkat jelentősen meghatározza a betegség, hiszen oda kell figyelnünk az étkezésekre, rendszeres mozgásra és a cukorbetegséggel járó immundeficit miatt sajnos egyéb krónikus és fertőző betegségek kockázata is megnő.

Az én diabétesz történetem (Diabfórum magazin)

(T. Kovács Julia)

„ Mint akit leforráztak, úgy éreztem magam. Emlékszem, a nagybátyám temetése után mentem Fövényi professzor úrhoz, és amikor először szembesített a tényekkel, csak forgolódtam a széken és kerestem, hogy rajtam kívül kinek mondhatja ezt a szörnyű diagnózist. Mert én biztosan nem vagyok cukorbeteg. Próbáltam higgadtnak és tárgyilagosnak maradni, jegyzetelni a szavait, de a sokktól nem tudtam figyelni, értelmes szavakat se írni a papírra. Elveszítettem az irányítást magam felett: kontrolálhatatlanul folytak a könnyeim végig az arcomon, rá a jegyzeteimre. Próbáltam higgadt maradni, vajmi kevés eredménnyel.”

A cukorbetegség, mint minden frissen felfedezett, egész életre szóló krónikus betegség elfogadása roppant nehéz és ennek a folyamata számos fázison megy át.

A cukorbetegség elfogadása: a következő fázisokon megy át a beteg és persze vele együtt a családja is:

A sokk, az elutasítás fázisa

A leggyakrabban hallott első mondatok „Nem! Ez nem lehet igaz! Biztosan tévedés!” Az sem szokatlan, ha nem bízunk a diagnózisban, ha más, akár ismerős orvos véleményét is kikérjük. Ebben a fázisban a beteg tudata teljesen beszűkül, itt minden meg kell tenni a betegség elfogadásának elősegítése.

Az agresszió és a düh fázisa

Erre a fázisra a „Miért pont én? Miért pont Ő? Ki tehet róla?” mondatok, illetve kérdések a jellemzők. Nem ritka a vádaskodás, akár önvád formájában, akár más felé irányulóan. Ebben a periódusban is beszűkült a beteg tudata, tolerancia minimális. Itt az kell elősegíteni, hogy a beteg elfogadja, erről senki nem tehet, és nem ez a legnagyobb tragédia, ami egy embert érhet, stb.

A szülők részéről leggyakrabban felmerülő kérdések:

Mit rontottam el, mit lehetett volna tenni a megelőzésben?

Ki tehet róla?
Ugyanakkor a kérdés nem egyszer a családban vádaskodásba torkollik. Különösen nehéz helyzetet jelenthet, ha az egyik vagy másik család terhelt diabétesszel. Hiszen bármilyen határozottsággal állítjuk, hogy a genetikai adottságok átviteléről nem tehet egyik szülő sem, mégis szembe kell nézni a szülőnek, hogy a hajlamot jelentő gént, géneket ő örökítette át az éppen megbetegedett gyermekbe.

Ilyenkor sokszor szükség lehet pszichológus vagy akár pszichiáter segítségére is.

Az alkudozás, a tárgyalási kísérlet fázisa

Ha a beteg mer önmagához és az orvosához őszinte akar lenni, akkor ilyen kérdéseket tesz fel: „Ugye, ha jól csináljuk, akkor lehet, hogy elmúlik az egész?

Ebben az időszakban előfordul, hogy természetgyógyászt keres fel a beteg, illetve a család. Nem ritka, hogy ilyen vagy olyan ígéretet kapnak, hogy ilyen vagy olyan csodaszer hatására el fog múlni a diabétesz. Ilyenkor azt szokták mondani, nyugodtan menjenek el, ha ez nekik megnyugvást jelent, csak mérjék a vércukorszintet. 

 A depresszió fázisa

A betegségtől való szabadulás csalfa reményének elmúlásával a beteg úgy érzi, „ezt lehetetlen végigcsinálni”. Nehezíti a helyzetet, ha nincs stabil, védő környezet. Ne késlekedjünk a probléma megoldásához szakértő pszichológus segítségét kérni.

Az aktív elfogadás fázisa

Az idő a gyászolókat előbb-utóbb eljuttatja ebbe a belenyugvási fázisba. Az elvesztett egészséget gyászoló cukorbeteg nem ritkán arról számol be, hogy valami megkönnyebbülést érez. Igény támad benne arra, hogy minél többet tudjon betegségéről. Nem ötletel tovább, hanem valós, saját magára szabott és az ő életét megkönnyítő megoldásokat keres és talál is. 

Önmagunk elfogadása és a cukorbetegség

 Eletünkben meghatározó lehet önmagunk elfogadásának és szeretetének képessége, mely ugyanakkor lelki egészségünk feltétele is.

A lelki egészségünk szempontjából fontos feltétel nélküli önelfogadás helyett gyakran előfordul, hogy feltételeket szabunk magunknak (pl.: a vágyott testsúly elérése, anyagi javak megszerzése, egészség, stb.), melyek teljesüléséhez kötjük önmagunk elfogadását.

Mit jelent az, hogy elfogadni a betegséget? Eljutni az egyensúly állapotába.

Kezdj el diétázni sétálni!

Említettem, hogy a cukorbetegnek lenni rengeteg lemondással jár. Életmódunkat jelentősen meghatározza a betegség, hiszen oda kell figyelnünk az étkezésekre, rendszeres mozgásra, a megfelelő gyógyszeradagolásra. A testtudatosság kialakulása és a lelki egyensúly helyreállítása diabéteszes betegeknél ezért elengedhetetlen!

Pl. Kevesen tudják, hogy a stresszhormonok milyen drasztikus hatással vannak a vércukorszintre. Ha felidegesítjük magunkat, felmegy a cukrunk akkor is, ha egyébként minden életmód-tanácsot betartunk. Lényeges ezért cukorbetegként megfelelő stressz-kezelő stratégiákat kifejlesztenünk.

Fontos okosan kezelni a betegségedet.

Honnan tudhatjuk, hogy valaki nem dolgozta fel a diabétesz diagnózisát?

Mivel nincs két egyforma ember, két egyforma reakciómód sincs, ezért itt csak néhány árulkodó jelet sorolnék fel, ami arra utal, hogy érzelmileg nem dolgoztuk fel, hogy diabéteszesek lettünk. 

  • Nem vesszük elég komolyan a betegséget: nem tartjuk be az orvos utasításait, nem (vagy nem megfelelően) szedjük a gyógyszert. 
  • Levertek lehetünk, nem tudunk a munkánkra figyelni.
  • Megváltozik a kapcsolatunk a barátokkal, családtagokkal.
  • Önsajnálat jelentkezik.
  • Az is gyakori, hogy valaki a másik végletbe esik át, túlzottan egészségesen él, másra nem is jut energiája.

A gyásznak, az egészség elgyászolásának, le kell zajlania ahhoz, hogy ne alakuljanak ki pszichoszomatikus betegségek, vagy egyéb problémák. Legyünk türelmesek és elfogadók, Ez jelenti a legnagyobb segítséget.

A cukorbetegség (diabétesz) és a depresszió kapcsolatáról

A depresszió előfordulása cukorbetegeknél kétszer gyakoribb, mint az átlagnépességben. Depresszív állapotban azonban a viselkedés feletti kontrollképesség csökkenhet, így a szövődmények kockázata megnő. Ezért fontos, hogy a depresszív tüneteket felismerjük, és megfelelően kezeltessük. Már az enyhe depresszió is kezelésre szorul!
Enyhe a depresszióról beszélünk, ha az alább felsoroltakból néhány tünet jelen van, de a legtöbb tevékenységét tudja folytatni a beteg:

Habis Melinda klinikai szakpszichológus

https://onlinetanacsadas.com/a-cukorbetegseg-elfogadasa-a-hatekony-kezeles-alapja/

https://onlinetanacsadas.com/a-cukorbetegseg-elfogadasa-a-hatekony-kezeles-alapja/

Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/cukorbetegseg/9515/onmagunk-elfogadasa-a-cukorbetegsegben

https://diabforum.hu/cikk/a-cukorbetegseg-elfogadasa/

Készült Magyarország kormánya megbízásából az Európai Unió támogatásával.

Budapest,2020.06.02.

Scroll to Top