A degeneratív csípőbetegségek

Pozbai-Kuti Ildikó gyógytornász

pályázat
 

A degeneratív csípőbetegségek

A csípőizület és csípőtájék megbetegedései sokfélék lehetnek. Ebben a kis ismeretterjesztő anyagban a leggyakrabban előforduló betegségről, a csípőkopásról fogok beszélni.

A csípőkopás, latinul coxarthrosis népbetegség, a teljes  népesség 15-20 százalékát, a 60 éves korosztálynak pedig 80-90%-át érinti.

Az izületi  porc a két csont közötti mozgás súrlódását hivatott csökkenteni. Porckopásról akkor beszélhetünk, amikor a porcépítő és lebontó folyamatok aránya megbomlik. 

Ekkor a nem megfelelően felépült porc a mechanikai sérüléseknek nem tud ellenállni, felszíne sérül, felrostozódik. A szép csillogó fehér ízfelszín a folyamat előrehaladtával elsárgul, feltöredezik. 

A kopás következtében az elvékonyodott porc már nem tudja betölteni a mechanikai védő funkciót (rezgéscsillapító és súrlódás csökkentő hatás),  és a csont fokozottabb terhelésnek lesz kitéve. A csontra helyezkedő többletsúly fájdalmat, gyulladást okoz. Ennek következtében duzzanat, esetleg gyulladás alakul ki az izületben, fokozva a fájdalmat, valamint a porc további tápanyagellátását. 

A végső stádium, amikor annyira elpusztul a porcréteg, hogy a csont a csonton súrlódik, elviselhetetlen fájdalmat okozva és rendkívüli mértékben csökkentve az életminőséget. 

Ezek a betegek előbb-utóbb eljutnak a teljes mozgásképtelenségig és ennek következtében az izmok elsorvadásáig. Ez izületi instabilitást és fájdalmat okoz. 

A kopás a következő szervrendszereket is érinti: izmok (izomerő vesztés) csontok ( csontfelrakódások) ízületi tok, szalagok, bursák – nyáktömlők gyulladása.

Későbbiekben, amikor már a folyamat előrehaladottabb, indítási fájdalom jellemzi. Ez később terhelésre állandósul. Az ízületi mozgáspályák a betegség előrehaladtával fokozatosan csökkennek.

Az elsődleges kopás pontos kiváltó okát nem ismerjük. Az életkor előrehaladtával a sejtek öregedése következtében a porcsejtek is kevesebb szerves állományt termelnek, a porcszövet jelentős mennyiségű vizet veszít, az ízület kenőanyaga csökken.

Ennek következtében csökken az elaszticitása, rugalmassága, így sérülékenyebbé válik a porc. A folyamat felgyorsulásáért részben az idősebb életkor okozta elváltozások, túlsúly, mozgásszegény életmód, nem megfelelő statikai viszonyok és genetikai eltérések is lehetnek felelősek.

A másodlagosan kialakuló csípőízületi kopás esetében van egy jól beazonosítható előzmény, pl. gyermekkori, illetve felnőttkori csípőtájéki, ízületi betegség, sérülés, melynek következtében az ízület optimális terhelése megromlik, (a porc máshol és másképp terhelődik). Ezért fokozottabb kopásnak van kitéve. Ennek értelmében nemcsak az idős, hanem a fiatalabb korosztályt is érinti.

A rossz statika, a csípőízület nem megfelelő használata, terhelése hosszútávon (a túlzott vagy nem megfelelő terhelés megváltoztatja a porc szerkezetét) károsítja a csípőt alkotó képleteket. Gerincferdülés esetén mindig erre is kell gondolni.

A túlsúly okozta medence előrebillenés, a meggyengült medencetáji izmok,szintén hajlamosító tényezők a megbomlott statikai viszonyok miatt.

Nem megfelelően végzett sporttevékenység is fokozhatja a csípőizület extrém fokú terhelését.

Csípősérülések esetén fontos, hogy a beteg szakszerű kezelést kapjon. 

Szerencsére az orvostechnika fejlődésével (ilyenek pl. a csontegyesítő műtéti technika forradalmasítása a különböző speciális orvosi fémek, műanyagok beépítése stb.) napjainkban már mind jobb anatómiai helyzet visszaállítására képesek az operáló szakorvosok.

Veleszületett vagy szerzett csípőbetegségek is nagymértékben hozzájárulhatnak kopásos tünetek kialakulásához.

Ilyenek a pl. veleszületett csípőficam, mely lányoknál kétszer gyakoribb, mint fiúk esetében. Szerencsére ma már kötelezően, egyéves korig ortopéd szakorvosok többször is szűrik a babákat, két éves kortól évente. Ennek következtében egyre kevesebb a súlyos és felfedezetlenség miatti kezeletlen csípőficam.

A fiatalkori porc fejlődési rendellenességek pl. Perthes-kór, a növekedési porc leválása, elmozdulása, a comb gyulladásos megbetegedései: pl. reumás láz, anyagcsere betegségek: pl. köszvény stb. autoimmun betegségek: pl. Crohn-betegség, RA, JCA okozói lehetnek a később kialakuló porc elfajulásnak.

Az egyéb betegségek  között kell megemlíteni a súlyos gerincferdülést, a véralvadási zavarokat, a combnyak-fej szög változását, hormonális betegségeket, foglalkozási ártalmakat  stb.

A degeneratív csípőbetegségek kezelése:

A hangsúly mindenképpen a prevencióra kell helyezni. Fontos, hogy a gyermekek, akik veleszületett rendellenességgel jönnek a világra, mihamarabb a legmegfelelőbb kezelést kapják. Ez a szakorvosi rendszeres ellenőrzésektől a gyógytornáig, a szülő speciális otthoni kezelésétől, pl. terpeszpelenka és egyéb kisegítő lehetőségek megtanulásáig és alkalmazásáig terjed.

A serdülőkor tájékán jelentkező „növekedési fájdalom” esetén, különösen, ha sántítással, a járás megváltozásával jár, mindenképpen konzultáljunk szakorvossal. Ez nem tartozik a sürgős ellátás körébe.  Hosszabb időn át fennálló panaszok esetén orvoshoz kell fordulni, mert ezen elváltozások műtéttel, gyógytornával gyógyíthatók.

A helyzet rosszabbodását lassítja korábban részletezett rizikófaktorok kiiktatása az életünkből, pl. túlsúly, rossz tartás, mozgásszegény életmód stb.

Degeneratív csípőbetegségek – panaszok:

A panaszok lassan és folyamatosan alakulnak ki csípőfájdalom megjelenésével. Ennek következtében az ízület merevsége és sántítás is csatlakozik a tünetekhez. Könnyebben elfárad az izom. Ezt részben az ízület kopása (degeneratív), másrészt pedig gyulladások okozzák.

Az ízület túlterhelése hatására az ízületi porc károsodik, kopik, majd teljesen elpusztul. A szabaddá váló csontfelszíneken is megkezdődik a deformálódás és az elhalás,  burjánzó csontosodás indulhat meg.

 Ezeknek a folyamatoknak  következtében a csípőízület felépítése és működése súlyosan károsodik. Az ízület egészében  gyulladás jelentkezhet, ezt a heges zsugorodás követi, mely a mozgás korlátozójává válik. 

Végül az egyébként nagy mozgástartománnyal rendelkező csípő mozgása annyira beszűkül, hogy a beteg akadályozott lesz a járművekre való fel- és leszállásban, a járásban, az öltözködésben, cipő felvételében, lehajolásban, az életminőség jelentősen romlik,  majd súlyos esetben az önálló életvitel lehetősége megszűnik.

A fájdalom megjelenhet az ágyék területén, de a comb belső felszínén vagy a térdek felé sugározva is jelentkezhet. Kezdetben pihenésre enyhül, később azonban már ez után is panaszos a beteg. 

A csípő mozgásai minden irányban beszűkültek. Amennyiben kialakult kopás áll fent, mihamarabb rendszeres gyógytornára és fizikoterápia kezelésre van szükség. 

A panaszok kezdeti megjelenésekor egy egyszerű csípőtorna is hatékony lehet a megfelelő rizikófaktorok kiiktatása mellett.

 Természetesen a bonyolultabb és frissen operált betegeknek, a csecsemőknek, valamint egyéb más szervrendszert (pl. szív- és érrendszer) érintő betegségek esetén egyéni és helyesen dozírozott gyógytornára van szükségük.

A mozgásterápia lényege a meggyengült izomzat erősítése, a beszűkült mozgáspálya fokozása, a járás vizsgálata, a helytelen járás korrigálása.

 A végtag megrövidülhet, a lábfej kifelé fordul, a beteg fokozatosan elveszti a csípő fiziológiás, azaz egészséges mozgását. Sok beteg csak segédeszközzel képes járni. Cél, hogy amíg lehet, segédeszköz nélkül járjon a beteg és a kóros mozgásformákat kiiktassuk.

Ezen kívül gyógyszeres kezelés, fizikoterápia is kedvező hatással van a tünetek enyhítésében.

Mindenkinek fájdalommentes napokat, jó egészséget kívánok!

Készült Magyarország Kormánya megbízásából, az Európai Unió támogatásával.

Budapest,2020.04.30.

Scroll to Top