Az introvertáltak világnapjához!

Ajánljuk figyelmükbe a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ írását!

Az ember személyiségének megismerése mindig is központi kérdés volt a történelem során, ezért sem véletlen, hogy a pszichológiában ez az egyik leginkább az érdeklődés középpontjában álló terület. A személyiségtipológia több modellel dolgozik, ám az egyik legrégebbi és legismertebb a Carl Gustav Jung svájci pszichiáter által megalkotott elmélet. Jung modellje extrovertált (kifelé forduló, szangvinikus, kolerikus) és introvertált (befelé forduló, flegmatikus, melankolikus) kategóriákba sorolja az embereket, egymástól markánsan eltérő jellemzőkkel, tulajdonságokkal és szükségletekkel. Mivel január másodika az introvertáltak napja, egy picit nézzünk rá arra, hogy mi jellemzi a befelé forduló embertársainkat. Esetleg magadra ismersz majd?

Az önismeretünk szerves részét képezi, ha tisztában vagyunk azzal, hogy melyik kategóriába tartozunk (ebben segítségünkre lehetnek a MBTI-/DISC-/Eysenck-féle személyiségtesztek). A hovatartozásunk ismerete kifejezetten hasznos tudás; miközben mi magunk ismerjük a vonásainkat, a szükségleteinket, a kommunikációs stílusunkat, az érzelemvilágunkat és a kapcsolódási igényünket, egyfajta „használati útmutatót” is tudunk adni magunkhoz mások számára. Mindkét tényező szükséges ahhoz a bizonyos kiegyensúlyozott élethez.

Annak ellenére, hogy napjainkban szinte bármivel kapcsolatban hozzájuthatunk hiteles információkhoz – ha jól választjuk meg a forrást –, az introvertált emberekkel kapcsolatban még masszívan tartja magát számos sztereotípia, amelyek nagyon könnyen stigmává alakulhatnak a munkahelyen és akár a családon belül is. Azt tartják, hogy az introvertáltak nem szeretik az embereket, talán egyenesen félnek tőlük. Ők az antiszociális viselkedés császárai – ilyen és ehhez hasonló előítéletekkel kell megküzdeniük számtalan helyzetben. Nézzük inkább a tényeket: az introvertáltak valóban több olyan vonással és viselkedésbéli jellemzővel rendelkeznek, amelyek korunk zajos, magamutogató és tülekedő világában szinte már devianciának számítanak. Egy introvertált – egy extrovertálthoz képest főleg – valóban félénk és bizalmatlan a többi emberrel szemben. Alaposan átgondolja a dolgokat és lassabban is cselekszik, belső tényezők irányítják a motivációit, és a környezetéhez való alkalmazkodás is folyamatos (mentálisan kimerítő) terhet jelent számára.

Azt tudjuk, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa és hápog, az nagy valószínűség szerint valóban egy kacsa. De ugyanez a logika már egyáltalán nem érvényes az embertársainkra, ezért nagyon óvatosan kell bánnunk a többi emberről alkotott véleményünkkel, a személyiségük megítélése kapcsán (ha laikusok vagyunk, e tétel hatványozottan igaz). Ettől függetlenül megvannak azok a viselkedésbéli jellemzők, amelyek az introvertáció egyértelmű jelei lehetnek, akár saját magunkra nézve is.

Szóval az introvertált emberek társaságban visszahúzódóan viselkednek, és inkább megfigyelő pozíciót vesznek fel, ódzkodnak a szerepléstől, jelenlétük és kommunikációjuk csendesebb és lassabb a „megszokottnál”. Ráadásul a kommunikáció és a szociális ingerek egy bizonyos mennyiség, illetve intenzitás után fárasztják őket. Sokkal inkább választják egy jó könyv társaságát a belvárosi parti helyett, és ha már sportolnak – amit nagyon remélünk  –, valószínűleg az egyéni sportok mellett döntenek, a csapatsportokat inkább kerülik.

Szeretnénk kiemelni, hogy a különböző személyiségkategóriák esetében természetes személyiségvonásokról van szó, amelyekkel olykor könnyebb, máskor nehezebb együtt élni. Bármelyik kategóriába is tartozunk, ha a vonásaink életvezetési nehézségeket okoznak számunkra, bátran keressünk fel egy szakembert!

https://semmelweis.hu/egeszsegfejlesztes/

Scroll to Top