Hogyan beszéljünk a koronavírusról gyermekünknek?

Kovacsik Judit mentálhigiénés szakember

pályázat

Hogyan beszéljünk a koronavírusról gyermekünknek?

Kovacsik Judit mentálhigiénés szakember

  • Beszéljünk a gyermekkel a saját nyelvén
  • Vigyázzunk, ne ragadjon át feszültségünk a gyermekre
  • Hogyan küzdjön meg a szülő saját félelmeivel

Hogyan beszéljünk a koronavírusról gyermekünknek?

Az elmúlt hetekben és hónapokban történtek a társadalom minden rétegében éreztették  hatásukat.  A gyerekektől, fiataltól, a középgeneráción át az idősekig nincs olyan személy, aki ne tapasztalt volna jelentős változást az életében. Az eddig megszokott életritmusunk felborult, korlátokkal, szabályokkal kerülünk szembe, ráadásul egy olyan dolog miatt, amit nem ismerünk, és valójában fogalmunk sincs arról, mit tehetünk ellene, mert most kell megtanulnunk szembenézni vele.

Ez a rendkívüli helyzet, mint a felnőtteknél, mint a gyerekeknél, hatással lehet a lelki egyensúlyra.

Szeretnék, most arról beszélni, mik azok a legfontosabb feladatok, és technikák, amelyek segítenek a szülőknek abban, hogy ezt a nem könnyű időszak átvészeljük.

Azt gondolom, nem mondok újat azzal, hogy napi szinten rengeteg az információ, a hírek, az álhírek, ezek viszont tovább fokozzák a bizonytalanságot az emberek nagy részében.

„Ha a félelemérzet huzamosabb ideig fennáll és kitölti a mindennapokat, ott már szorongásról van szó. Ezt az állapotot azonban odafigyeléssel és tudatossággal meg lehet előzni, és szeretteinknek, gyermekeinknek is segíthetünk” –Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A félelem természetesen a szülőkre hat először, tehát ahhoz, hogy a gyermekünknek segíthessünk a helyzet megértésében először a saját félelmeinkkel kell megküzdeni, szembenézni.

A rengeteg információból elég néhány, hogy a gyermek képzelete beinduljon és esetleg a további rémtörténeteket fantáziáljon. Ezért fontos, hogy a gyereknek legyen kivel megbeszélni a gondolatait, ami most a leginkább zavarja őt. A szülőnek most az a feladata, hogy stabilitást nyújtson a gyereknek és, hogy ne keltsen pánikot. Ha a szülők hajlamos a pánikra, a gyermek is az lesz, tehát fontos, hogy saját magában tegyen rendet, tisztázza, hogy mik az ő félelmei. Ha ez meg van, utána a gyermekhez kell a gyermek felé fordulni.

Mindenképpen fontos, hogy a kialakult helyzetről a gyermek nyelvén beszéljünk

Egyszerűen fogalmazva kell elmagyarázni, hogy miért kell otthon maradni, a kérdéseire pedig válaszolni kell. Ezáltal a gyermek kap egy kapaszkodót és érzékeli, hogy ami körülötte van, az stabil.

Pl: El kell magyarázni, hogy miért szükséges a kézmosás, mert ez egy veszélyes vírus, ami betegséget okoz, fontos megelőzni. Semmiképpen nem utasítjuk a gyermeket, de ha elfelejti, figyelmeztessük.

Tudatosítani kell magában a szülőnek, hogy a gyermeknek legfontosabb az, hogy 

anya és az apa mindig elérhető legyen. 

Minél kisebb a gyermek, annál fontosabb a fizikai kontaktus. Ilyenkor még jobban igénylik az érintést, a szeretgetést és a beszélgetést.

Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy a gyermek teljes életritmusa, napirendje felborult, új oktatási formával kell ismerkednie, szociális kapcsolatai úgymond beszűkültek, elmaradtak a  napi programok, találkozások, és az is természetes, hogy nehezen viseli a bezártságot, ami  lassan már hetek óta tart. Ha a gyermek már napok, hetek óta van otthon a négy fal között, természetes, hogy megviseli. Az összezártság miatt a szülők is feszültebbé válnak, hát még a gyermekek, akiknek nagyobb mozgástérre van szükségük, így nem lehet csodálkozni, ha a gyermek egy idő után hisztissé válik. Fontos, hogy ezt megfelelően kezelje.

Nyilván a hisztire a szülő is egyre türelmetlenebbül reagál. Gondoljuk, arra, ha valaki home office munkát végez. Fontos, hogy ne fizikai erővel vagy kiabálással próbálja elérni a gyermeknél a kívánt viselkedést. Inkább alaposan át kell beszélni, hogy mi miért történik. Jó, ha kialakítunk egy napirendet, ne felejtsük el, hogy gyermekünk az intézményben is napirendben élte az életét. Ez azért jó, mert így a gyermek mindig tudja, mikor mi következik, mire lehet számítani, és ez a keret ad egyfajta biztonságérzetet.

Nem árt azon is elgondolkodni mivel foglalható le a gyermek.

 Nyilván ez gyermek életkorától, érdeklődési körétől és személyiségétől függ, tehát ez nagyon eltérő lehet. Jó, ha arra figyelünk, hogy a kisgyermeket játékkal foglaljuk le, és ne tanulással vagy kötelező jellegű olvasással, mert az nem fog működni.

Sajnos előfordulhat, hogy egy családtag megbetegszik, azt semmi esetre sem szabad tagadni, vagy titkolni a gyermek előtt. El kell mondani neki, hogy mi a helyzet és kerülni kell a pánikot”

A gyerekek még kevésbé tudnak mit kezdeni ezzel az információdömpinggel, és ez megfelelő feldolgozás, megbeszélés nélkül rengeteg szorongást kelthet bennük.

Néhány gondolat, hogy segítsünk a szülőknek, a gyerekekkel kommunikálóknak:

  • Ügyeljünk arra, hogy felnőttek által megszűrt és a szintjüknek megfelelő információkat kapjanak, ne nézzék például együtt a szülőkkel a híradót, vagy ne számoljunk be nekik azonnal minden hírről, amit olvasunk.
  • Válaszoljunk a kérdéseikre, és nyugtassuk meg őket minden esetben, de kéretlen és szorongáskeltő információkat ne osszunk meg (például, hogy mennyi a halálozási ráta, vagy hány áldozata volt eddig a betegségnek).
  • Fontos, hogy arról beszéljünk, mit teszünk meg a vírussal szembeni védekezés érdekében, és mit tehetnek ők.
  • Tanítsuk meg nekik is az aktív védekezést, így a helyes kézmosást, közlekedési eszközökön való viselkedést (fokozottan odafigyelni, mit fognak meg).
  • Nyugtassuk meg őket, hogy biztonságban vagyunk, a szülők mindent megtesznek saját maguk és a családjuk védelme érdekében.
  • Beszélhetünk az érzéseinkről, esetleges félelmünkről, és minden esetben éreztessük velük a szeretetünket.

 

Budapest,2020.04.04.

Scroll to Top