Mindenszentek után

A veszteségről és a gyászról.

Kedves EFI Követők! Kedves Olvasóink!

November első napjai a Mindenszentek és Halottak napja. Ilyenkor egyre többet gondoltunk szeretteinkre, azokra, akiket már elveszítettünk, akik már nem lehetnek velünk. Ez egy jó alkalom volt arra, hogy felelevenítsük a régi és közös emlékeinket, újra gyakoroljuk a gyász különböző formáit: virágot tegyünk a sírokra, gyertyát gyújsunk, és lerójuk kegyeletünket.

 

Mi is a gyász? A gyász nem más, mint egy veszteségre adott természetes és normális reakció. A gyász a szíveket töri össze, semmi köze az intellektushoz, hiszen, ha a veszteség bekövetkezik, belátjuk, és képesek vagyunk ésszerűen végig gondolni a történteket. Azonban ez a belátás nem elegendő, hiszen az érzelmeink tovább kavarognak bennünk.

Napjainkra sajnos eltűntek a gyászhoz kapcsolódó rituálék, pedig a halotti tor, a gyászidő betartása mind segítettek abban, hogy a gyászolók megéljék az érzéseiket, kisírják magukat, hogy környezetüktől támogatást kapjanak, mert így jutunk el lassan a belenyugvás állapotába, és leszünk képesek fokozatosan elengedni a szeretet személyt. A modern társadalmakban egyre gyakrabban a gyászoló egyedül kénytelen keresztülmenni ezen a nehéz időszakon, sokszor azt érzi, hogy el kell rejtenie a fájdalmát, erősnek és fegyelmezettnek kell lennie, ez azonban jelentősen megnehezítheti a gyászmunkát.

Nem csak a szeretet személy elvesztését gyászolhatjuk, hiszen gyászolunk és gyászmunka van a válás, a szakítás, a költözés, a munkahely, az egészség vagy szeretett háziállatunk elvesztése miatt is. De ugyanúgy gyászt élünk meg akkor is, ha egy remény, egy várakozás, vagy ha egy álom veszett el, és akkor is, amikor egy kapcsolatban a bizalmat vesztettük el.

A gyász tele van a veszteség okozta fájdalommal, a jövőtől való félelemmel, az ijedtséggel, az ürességgel, és gyakran felerősödnek az elveszettség, a zavarodottság, a bénultság, a bizonytalanság, a kétségbeesés, a bűntudat, a tehetetlenség, a düh, a reménytelenség érzései is.
Mindemellett ott lehet a szeretet, az öröm, a bizalom, az összetartozás, a hála érzése, valamint az együtt megélt közös emlékek. Mivel az emberi kapcsolatok nagyon különbözőek, az emberek érzésvilága is egyedi, így a gyász is egyedi, mindenkinél más, és más intenzitással, és módon zajlik. Valójában a gyászolón kívül senki más nem tudja, milyen érzések, gondolatok kavarognak benne.

„Ne gyászolj! (…) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.”

(Szabó Magda)

Forrás: https://www.vikarerzsebet.hu/gyaszfeldolgozas/

Scroll to Top