Mindenszentekre készülve

Mindenszentek ünnepe november 1-je, november másodika pedig a halottak napja. Összetartozó ünnepnapok, amiket azoknak a szeretteinknek szentelünk, akik már nincsenek velünk.  November 1-je legtöbbször a temetőjárás- és díszítés napja, amikor a sírok rendbetétele és feldíszítése zajlik, ilyenkor az egész temető megtelik virággal és meghitt gyertyafénybe öltözik. A halottak napja pedig a csendes és meghitt megemlékezésé és a gyertyagyújtásé.

A temetőlátogatás során felelevenedhetnek, megrohanhatnak a fájdalmas emlékek, sok-sok érzés kavaroghat a lelkünkbe, főleg, ha egy hozzánk közel álló személyt nem olyan rég veszítettünk el. Újra felerősödhet a hiányának érzése, eszünkbe juthatnak a korábban közösen eltöltött ünnepek, születésnapok, az együtt töltött napok emlékei. Ilyenkor újra átéljük a szeretet személy hiányának elkeserítő érzését. Ez nagyon sokunknak egy nehéz időszak, melyet mindenki másként él meg, vagy éppen másképp próbál megküzdeni vele. A lehangoltság ilyenkor ott van mindenki életében, de van, akinél ez marad ott tartósan, és előfordulhat, hogy valaki nem tud kilábalni ebből a hangulatból, és kialakulhat nála egy tartós lehangoltság, amely könnyen változhat depresszióvá.

Éppen ezért, nagyon fontos, hogy ilyen esetben ne maradjunk egyedül, ne zárkózzunk be az érzéseinkkel, keressük barátainkat, rokonaink társaságát, nyissunk a külvilág felé. Nem kell szégyellni, ha úgy érezzük, mélyponton vagyunk. Úgy fog enyhülni a fájdalmunk, ha kibeszélhetjük magunkból, ha megosztjuk érzéseinket, ne maradjunk egyedül a gyászunkkal.

Scroll to Top